Kárpátalja 2018

Iskolánk már több sikeres Határtalanul! projektet bonyolított le kárpátaljai partnerünkkel. A korábbi együttműködések során tapasztaltak alapján merült fel az a gondolat, hogy a tantestület közösen is szívesen részt venne a kárpátaljai szolidaritás programjában.
Segítségnyújtásunk célpontjául a Kőrösmezői 1. sz. Általános Iskola magyar nyelvű tagiskoláját választottuk. Elsősorban azért, mert az ott szórványban élő magyarság identitásának megőrzése hatalmas erőfeszítéseket követel tőlük, másrészt pedig azért, mert a gyönyörű, de nehezen megközelíthető vidék új, közös élmények reményével motiválta a tantestületet.
A sikeres pályázat után április 17-én indultunk útnak. Utunk első nap Beregszászra vezetett. A szállás elfoglalása után a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének turisztika tagozatos diákjai tartottak nekünk idegenvezetést.

Este a hotelben a helyi kistermelők kézműves sajtjait kóstolhattuk.

Második napunkat a magyar történelem fontos emlékhelyeit látogattuk meg. A délelőttöt a munkácsi várban töltöttük.

Utána egy hosszabb utazás következett a Vereckei-hágóhoz. Megkoszorúztuk az emlékművet, a csodálatos időjárásnak köszönhetően pedig mindenki felejthetetlen élményben részesült, miközben a Kárpátok még havas bérceiben gyönyörködve élvezte a minket körülvevő nyugalmat.

Az élvezetek fokozásához a hágón elköltött ebéd is hozzájárult. Szállásadónknak köszönhetően háromfogásos ebédet fogyasztottunk el a csodálatos környezetben.

A hágót követő feltöltődés után visszaúton a magyar történelem sötétebb oldalát is felidéztük a szolyvai emlékparkban. A malenkij robot áldozatainak emlékére létrehozott parkban megrendülve olvastuk a rengeteg nevet. Két kollégánk is talált rokont az áldozatok között, egy kolléganőnk dédszülei nevét, egy kollégánk pedig nagyapjának a nevét fedezte fel a márványtáblák egyikén.

A harmadik nap került sor a projekt tényleges céljának megvalósítására. Korán reggel indultunk Körösmezőre. A távolság ugyan csak 200 km és az előzetes egyeztetés szerint négy órát számoltunk rá. Előző este derült ki számunkra, hogy a tél folyamán annyira megrongálódott az út, hogy jóval hosszabb menetidővel kell számolnunk. Induláskor még reménykedtünk, hogy csak rémhírrel állunk szemben, de sajnos hamar bebizonyosodott, hogy a valóság még a vártnál is rosszabb. Volt olyan szakasz, ahol 30 km megtétele másfél órát vett igénybe. A gyönyörű táj minket még csak kárpótolt, de sofőrünket kevésbé. A Tisza folyó völgyében haladtunk csodás környezetben. Szomorúan vettük tudomásul a rengeteg szemetet, ami a folyó melletti növényzeten akadt fenn.

A szoros időbeosztás miatt csak a buszból tudtuk megnézni a Fekete- és Fehér-Tisza összefolyását Rahón.
A körösmezői iskolában már nagyon vártak bennünket. Nagy szeretettel fogadott minket az iskola két magyar pedagógusa, illetve találkozhattunk az iskolásokkal is. Körbevezettek minket az iskolában, ahol a tantermekben semmi nem emlékeztetett minket arra, hogy valójában egy ukrán intézményben járunk. A dekorációk, a feliratok, a tananyagok mind arról tanúskodtak, hogy akik itt töltik a mindennapjaikat, teljes mértékben magyarnak érzik magukat. Az adományátadás pillanatai nagyon meghatóra sikeredtek, az igazgatónő elmondása szerint hozzájuk a legritkább esetben jut el bármiféle adomány. A tantestület által összegyűjtött pénzösszeg mellé diákjaink küldtek kicsiknek való magyar nyelvű könyveket és foglalkoztató füzeteket is, amiket nagy örömmel fogadtak.

Az iskolai látogatás után – kihasználva a hely kínálta programot – dzsiptúrára indultunk a Tisza forrásához. Induláskor eleredt az eső, de hogy az élményt fokozni lehessen, az eső egy bizonyos magasságban hóesésre váltott. Itt már összefüggő hótakaró is volt, a két dzsip úttalan utakon, meg-megcsúszva ment egyre feljebb. A Tisza itt gyorsfolyású hegyi patak, a terepjárók többször is átkeltek rajta a rozoga állapotú hidak használatát kiküszöbölve. Miután elértük a dzsippel megközelíthető legmagasabb pontot, nekivágtunk a forrás felfedezésének. A zuhogó hó és az összefüggő hótakaróra nem készülő tantestület által viselt lábbelik miatt ez csak néhány bátor férfikollégánknak sikerült. A hegyről lefelé vezető út sem volt kevésbé izgalmas, de végül épségben visszaértünk Körösmezőre, ahonnan még a Beregszászba visszavivő hosszú út várt ránk és sofőrünkre.

Az utolsó nap már a hazautazásról szólt. A határon kicsit hosszúra sikeredett a várakozás, de mindenki élményekben gazdagon tért haza. Hozzájárult még ehhez annak a felemelő érzése, hogy olyan helyen segítettünk, ahol tényleg erre rászorulnak és hozzájárultunk valamennyire ahhoz, hogy a kiválasztott iskolába járó 72 magyar nyelven tanuló kisiskolás új lehetőségekhez jusson.

Elérhetőségeink

Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum
Varga István Kereskedelmi, Közgazdasági
Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

Cím: 1039 Budapest, Hatvany Lajos u. 7.
Telefon: 454-0570
E-mail: igh@viszki.hu, info@viszki.hu, vargatitkarsag@gmail.com
Az iskola OM azonosító száma: 203061

Térkép